A kifáradás, belefáradás

Vannak emberek, akik nem azért égnek ki, mert gyengék, vagy túl idealisták.
Hanem, mert rendszert akarnak javítani, amihez saját energiájukat emésztik fel és nem tudnak határt húzni. Nem a munka mennyisége fárasztja el őket igazán, hanem az, amikor látják a hibát, megértik az okát, javaslatot tesznek a megoldásra…és a rendszer mégsem változik.
A legtöbb rendszer nem azért működik rosszul, mert nincs benne tudás, hanem mert nincs benne felelősségvállalás.
És ilyenkor mindig akad valaki, aki:
– összerakja az adatokat,
– megtalálja a gyökérokot
– javaslatot tesz
– viseli a következményeket
– menteni akar

Csendben, lojalitásból, félelemből, vagy abból a gondolatból, hogy „ha nem én, akkor ki?”

De van egy pont, ahol ez már nem segítség, hanem önfeladás.

A legnehezebb pont nem a káosz, nem a középszerűség, nem a lassú döntéshozatal.
Hanem amikor a felelősség ott marad annál, akinél nincs valódi döntési jogkör. Amikor újra és újra ugyanaz a hiba következik be és valakinek magyarázkodnia kell miatta, miközben tudja, hogy a megoldás már rég az asztalon van.

Fel kell ismerni, attól, hogy erőt és energiát teszünk a változtatásba, még nem következik a változás. Hiszen a külső fegyelem csak addig tart, ameddig az azt fenntartó erő jelen van. A valódi változás akkor történik meg, amikor a az emberi kapcsolatok reagálnak és rendszer is akarja.
Sokan ilyenkor nem haragszanak és nem forradalmat akarnak, egyszerűen csak csalódnak. Csalódnak, mert fejlődni mentek az adott helyre, nem pedig mások helyett csendben viselni a következményeket.

A valódi érettség nem az, amikor mindent megjavítunk, hanem az, amikor megtanuljuk:
– a problémát azonosítani
– a megoldást javasolni
– a felelősséget visszaadni oda, ahová tartozik
– megőrizni a saját integritásunkat.

A valódi kérdés nem az, hogy: „Hogyan javítsam meg ezt az egészet?”
Hanem az, hogy: „Mi az, ami valóban az én felelősségem?”

A kiégés nem mindig a túlterheltség jele, inkább annak jele, hogy túl sokáig cipeltél olyan terhet, ami nem a te feleősséged, nem a te döntésed volt.

A középvonal nem kompromisszum, hanem tudatos határ.